Kábelvonal kiépítésekor könnyen megsérülhet a szigetelés, ami elhúzza a beruházást, és többletköltséggel jár. Ezért megfelelő eszközöket kell használni, és a bevált gyakorlatot, valamint a munkavédelmi szabályokat kell követni. Nem véletlen, hogy olyan, első ránézésre egyszerű eszközöket alkalmaznak, mint az üvegszálas behúzószalag vagy a kábelbehúzó harisnya.
A kábelbehúzás módjai
A kábel fektetésekor számos olyan kockázati tényezővel kell számolni, amelyek sérülést okozhatnak: ilyenek a terep egyenetlenségei, a túl nagy húzási sebesség vagy húzóerő, illetve a kábel helytelen vezetése a töréspontokon. Ügyelni kell a villamos, környezeti és mechanikai sérülés lehetőségére. Ezek elkerülésére háromféle kábelbehúzási módszert alkalmaznak:
- speciális kábelbehúzó fejjel,
- speciálisan rápréselt húzószerelvénnyel, amellyel a kábel vezetőerénél fogva húzható,
- a kábel külső köpenyét megfogó eszközzel (ún. kábelbehúzó harisnyával).
Bármilyen módon húzzák is be azonban a kábelt, a rá ható csavaróerő nem kerülhető el, ezért fennáll a sérülés kockázata. Ezért az olyan eszközök mellett, mint a hidraulikus préselőszerszám, forgókapcsokat, vagyis elforduló összekötő elemeket használnak, amelyek ezt kiegyenlítik. Gördülőcsapágyas forgókapcsokat azonban itt nem szabad használni, mert ezeket szabadvezetékekhez, nem pedig kábelvonalakhoz tervezték.
A csörlőt jól le is kell horgonyozni, hogy helyzete ne változzon a kábel fektetése közben. A csörlő kiválasztása is számít: jó, ha automatikus húzóerő-határolóval rendelkezik, amely a megengedett legnagyobb érték elérésekor lekapcsolja a hajtást. A kábel megengedett hajlítási értékeit is be kell tartani. Fontos tudni, hogy a kábel megengedett hajlítási sugarát akkor kell betartani, ha a kábelre nem hat hosszirányú erő. Erre akkor lehet hivatkozni, amikor a kábelt energetikai berendezésekbe, például kapcsolóberendezésekbe vagy szabadvezeték-oszlopokra vezetik. A megengedett hajlítási sugár azonban nem azonos a kábel nyomvonali töréspontjának ívsugarával. Ez egy másik érték, amely a kábel hajlítási sugarára vonatkozik a kábelvonal nyomvonalán, amikor hosszirányú erő hat rá – ez a csörlő működéséből adódik. Ezért sarokgörgőket kell elhelyezni a sérülések elkerülése érdekében.
Hogyan zajlik a gépi kábelbehúzás?
A kábel gépi behúzásához csörlőt kell használni. A lehorgonyzás és a húzóerő ellenőrzése mellett figyelni kell az előírt sebességre is: ezt egyenletesen kell növelni 0-ról legfeljebb 25 m/perc értékre. A csörlő működését is felügyelni kell.
A kábel többféleképpen fogható meg. Egyszerű megoldás a gyártó által felszerelt húzófül használata. A húzófül alternatívája egyszerűen a kábelbehúzó fej. Ha a kábelt rápréselt kábelsarunál fogva húzzák, védeni kell a nedvességtől és a szennyeződéstől. Erre a célra általában szalagot vagy zsugorcsövet használnak. A kábel megfogására alkalmas a kábelbehúzó harisnya is, egyes vagy hármas kivitelben. A szabadvezetékekhez tervezett harisnyák azonban az eltérő paraméterek miatt nem használhatók.
A levágandó kábelszakasz hossza a megfogás módjától függ. Ha a kábelt a vezetőerénél fogva húzzák, 0,5 métert kell levágni, harisnya használata esetén pedig a harisnya hosszának 110 százalékát. A nyomvonalon kábelgörgőket is alkalmazni kell: a legelterjedtebbek természetesen a V-görgők, de általában átmenő és végső görgőkre is szükség van. A kábelbehúzáshoz egy nagyon egyszerű eszköz is jól jön, az üvegszálas behúzószalag.
Megengedett-e a kábelek kézi hordása?
A kábel kézi hordása megengedett, de csak meghatározott feltételek mellett. Először is a dolgozónak két kézzel kell tartania. Másodszor szállítás közben a kábel nem dörzsölődhet a talajhoz vagy más elemekhez. A sérülés elkerülése érdekében a kábel megengedett hajlítási sugarára is figyelni kell. Az ilyen munkát nem szabad egyedül végezni, mert az egy dolgozóra jutó teher nem haladhatja meg a 25 kg-ot, az egymást követő személyek közötti távolság pedig nem lehet nagyobb 4 méternél. Nem megengedett például a kábel vállon történő hordása.
A kábel kézi kihúzása is csak bizonyos helyzetekben lehetséges. Ez a megoldás rövid, legfeljebb 100 méteres szakaszon megengedett. Ott nem lehetnek hosszú átvezetések. A kábelt hurkok formájában a kábelárok szélére fektetik, majd a hurkok felvételével ellentétes irányban behúzzák az árokba. A dolgozókat csoportokra kell osztani: az első a kábel végét húzza, a következő pedig a kábel behúzását és a görgőkön való elhelyezkedését ellenőrzi.
A kábelvonalak kevésbé hibaérzékenyek és biztonságosabbak a szabadvezetékeknél, a viszonylag magas beruházási költség miatt azonban nagyon fontos a bevált gyakorlat követése, hogy elkerülhető legyen a fektetett kábelek sérülése.